AZ ÖNKÉNTES-KOORDINÁTOR SZEREP- ÉS FELADATKÖRE
Az elmúlt tíz évben megjelent önkéntesmenedzsmenti tanulmányok az önkéntes-koordinátor feladatköri- és szerepváltozásaira hívják fel a figyelmet.
Dale Safrit és Ryan Schmiesing (2011) szerint az önkéntes-koordinátor szervezői és adminisztratív szerepe átfordult egy vezetői-fejlesztőibe: a vezetői szerep az önkéntesek motiválásában, a közös vízió megalkotásában, míg a fejlesztői a tanulási és fejlődési lehetőségek biztosításában nyilvánul meg. Eszerint át kell keretezni a koordinátori szerepet, mivel az önkéntes-koordinátor már nem csak feladatokat oszt ki, hanem személyes és szakmai fejlődést támogat, és ezáltal egyfajta közösségi vezetővé (community leader) válik. Fontos megjegyezni, hogy ebben az értelmezésben a "vezető" és a "vezetés" nem a klasszikus, hierarchikus vezetőt jelenti, hanem inkább egy facilitátort, motivátort, kapcsolatépítőt, akit nem a menedzseri hatalom, hanem a felelős vezető szerepe jellemez.
Más megközelítésből – az önkéntes-koordinátori szerep- és feladatkör professzionalizálódásából – kiindulva Brudney és Meijs (2014) az önkéntes-koordinátort már kifejezetten stratégiai szereplőként írták le. Szerintük a professzionalizálódó civil-nonprofit szervezetekben – különösen a nagy alapítványoknál és nemzetközi NGO-knál – az önkéntes menedzsment egyre inkább az emberi erőforrás (HR) menedzsment logikájába illeszkedik. Az ilyen szervezetek HR-tapasztalattal rendelkező koordinátorokat keresnek, akik képesek az önkéntesek toborzását, motiválását és megtartását a szervezeti célokkal összehangoltan végezni (Brudney – Meijs 2014:342–345). A koordinátor feladatai így kiterjednek a stratégiai tervezésre, a teljesítménykövetésre és a szervezeti integráció elősegítésére is. Brudney és Meijs szerint tehát az önkéntes-koordinátori pozíciót egy hibrid (összetett) szereppel lehet azonosítani.
Ez azt jelenti, hogy egyszerre lát el operatív, kapcsolati és stratégiai feladatokat, amelyek az önkéntesek bevonásától és képzésétől a szervezeti szintű értékelésig és motivációs rendszerek kialakításáig terjednek. Az önkéntes-koordinátor az a személy, aki hidat képez az önkéntesek és a szervezet között, egyensúlyozva az önkéntesek igényei és a szervezet céljai között. Mindezek alapján az elmúlt 20 évben leírt önkéntes-koordinátori szerepek három típusát lehetett azonosítani: a klasszikust, a fejlesztő/vezetőit és a stratégiai, HR-koordinátori típusokat.
